Hit

Hit

Elkezdek hinni én is,
Ha mutatsz nekem csodát,
És kidobod a léghajóból
Szemed bús nyomorát.

Nem is olyan régen
Sötét arcú enigmák
Szálltak felettünk,
S hideg felismerés zúgott fülünkben:
Igen,eltévedtünk.

Mint egy csillogó folyam,
Minek nincs torkolata,
Úgy nem múlnak el a kétségek soha.
Örökké zörög,zümmög,kiabál az őrület,
Nem hagy el minket,velünk született.
Nem hagy el minket,BENNÜNK született.

Ki mondja meg mikor?
Mikor jön el az értelem,a hősök kora.
Mielőtt még több embertársunk álma
vész oda?
Naivak a Bölcsek is,
Mert hisznek és csalódnak újból,
De kabátjukat nem akasztják szögre.
Bőszen állnak a démon-had előtt
És csak várnak és várnak örökre.

Egy nap...

Egy nap...

Egy nap majd felolvadok,
S lecsöppenek a plafon
Repedésein,
Egy nap haragod éles tőre
Belemar majd a csendbe,
Egy téren,egy máglyán leszünk elégetve.

3 in 1.

Kulcs

Kulcs

Aki sokat aggódik,
hamar beleroskad.
Ha csak meg nem adja magát
a jéghideg Folyamnak
A szemére hályog borul és
gyenge fülét téboly nem repeszti,
boldog,jámbor,vagy épp haragos,
Őt kéne szeretni?

Nem ad újat,csupán a kezedet fogja
és felránt,ha szól a kürt hangja.
Azt hiszi büszke,de még mindig
ösztönlény,azt hiszi láncok tartják
az óceán fenekén.

És Te harcolnál,ha a józan ész
fellegvára egyszer csak leborulna?
Vagy épp remegő tagokkal fúrnád fejed porba?
Goromba porba,
Borba nyomd bánatod,
S ha megfulladt,a sötétséget átkarolhatod.
Nem és nem.
Látom sikoltó lelked élein,
nem erre vágysz.
Az élet egy rejtvény,mormolod,
és keresed a megoldást.

Pedig mindvégig ott van.
A parkban kacagó tavaszii napsugárban,
A legmélyebb barlangok hűs árnyékában,
A fényben,a zajban,a csendben, a percben,
A két füled közt ülő világegyetemben.

Miért várnál hát önző,karmos kezekre,
Kiknek jó szándékot suttog dögszagú szája?
A kétségbeesésnek túl nagy lett a szárnya.
Tény,hogy már első könnyeink után
bokánkra zár kattan...
de a Kulcsot mindenki őrzi.
Anyaszeretettel,szép,örök
titokban.

Az örök múlandóság

Az örök múlandóság

Hamuvá perzselt lelkem
Kifolyik ujjaim közül,
A Nap felé száll szelíd madárháton
És egy új helyen tán megüdvözül.
De addig...

Fogd meg a kabátom ujját,
Vigyázz,el ne ess,
Vigyázz,kihalt utcákon bömbölő szélben
Nagy választ ne keress.
Gyertyát gyújts minden éjjel,
Nézd halvány mosolyom táncát,
Nézd,hogy a hajnal megérinti
A bús sötétség vállát.
Ne felejtsd el elfelejteni,mire
nem kell emlékezned,ne félj újrakezdeni
életed dalát,ha nem sikerült befejezned.

És a régi pincékben,szekrényekben,
Hol koponyák zörögnek,
ámulj az idő múlásán,semmit ne gondolj öröknek.
,,Jön még tavasz úgy is" mondta a Vándor,
,,Sírsz, nevetsz és álmélkodsz majd,
százszor és újra százszor.
Ha a múlt keselyűi kiülnek arcodra,
Karmukkal mély barázdát hagyva,
Megtanulod becsülni,hogy nem létezik Mindig
és nincs olyan,hogy Soha."

Nevetve emeli sapkáját,
akárhányszor látom,
A vén bolond Vándort én mindennap
kitárt szívvel várom.
És összegyűjteném Neked hamuvá lett lelkem,
folyton lenne mit mondanom,de
sokszor elfelejtem.
Jobb is így talán,
hisz biztos nem fontos,
A Sors majd szónokol helyettem,
Mert Ő mi mindig pontos.

One from MLK.

“When we look at modern man, we have to face the fact that modern man suffers from a kind of poverty of the spirit, which stands in glaring contrast with a scientific and technological abundance. We've learned to fly the air as birds, we've learned to swim the seas as fish, yet we haven't learned to walk the Earth as brothers and sisters.”


Martin Luther King, Jr.

You're fooling yourself.

Még én tettem fel két éve.