Egy csónakból írok levelet a világnak,
Palackom bólogat a hullámok zöld hátán,
Sirályok sírják tele a sós hajnalt,
S riadnak meg a strandszemét láttán.
Én nem mondom meg neked, merre menj
Hiába rázod folyton a vállamat,
De ahogy a parton állsz, látom az arcodon,
Hogy hosszú utak képe örökre ráragadt.
