Dobozok közt

Dobozok közt

Hány lehetőséget, esélyt adsz magadnak?
Hisz megöleted magad a Holddal, ha hagynak...
Harcolnék Veled vállt vállnak vetve
De ha lenne gerincünk, sokkal könnyebb lenne.
Rózsatövisek tépnek el minden kötélideget,
És imádkozol, hogy meghagyják a hited,
A folyó élesre kovácsolta ezeket a köveket,
S te köztük fekszel, a süket éjjeltől követeled,
Amitől jogosan fosztott meg ezer lélegzet.
Elsúgtam a lidérceim nevét, bár sose kérdezted.
Kosárba pakoltam az emlékeimet és meggyújtottam,
Ezer láng csókolgatta, amit pszichém rejtett zugaiba raktam.
Sosem látod már őket és ez a nyugalom pokrócát borítja,
Haragtól lázas lelkem arcára, s míg a trombita hívja,
Nem fecsérel időt rád, a kedvenc ígéreteidre,
Mert nincs a te lelkiismereted sem keresztre feszítve.

Alakot öltés I.

Alakot öltés I.

Lebegj fölöttem, legyél tetőm a viharban,
Suhogj, kiáltsd hogy "van még kecsesség"
Legyél hű házőrző, nyáj-vigyázó komondor,
Vagy éhség-faló, csinos kis édesség.
Márciusi szoknyalebbentő fuvallat,
Tragikomikus hős arcán könnyű kacagás,
Sírokon reszkető karcsú mécsesláng,
Aranyat szikrázó búzamező, ha jő az aratás.

Vér és kenyér

Vér és kenyér

És lásd, szolgaéleted üvegcserepeiben hemperegve,
Véres lepedők integetnek a szürke habok felé,
A malomkerék lassan forog és egy szép napon majd megáll,
S Nem lesz többé a kéz, mi kenyeret tesz családod elé.
"A Ma Birodalmai a Holnap Hamvai"-üvöltötte Mr.C.Hannah
Sápatag arcú, unottan bólogató fejekbe,
A Csend és a Tagadás néma szobrai csak álltak,
Befelé néző szemük üresen dülledve.