Egy futó gondolat a csordaszellemről

"A hanyatlásra ítéltetett felettes én fuldoklik az elemi ösztönök zajos tengerén"

A Város vándora II.rész

Idegenek

Napok szöknek ki az ablakon,
Ki,a tű-esőbe,
Olvadt reklám arcok alatt
Szürke hamufelhőbe

Ismerhetsz már rég óta,
Itt lakom a sarkon,
De elmém s lelkem mindig
Retesz mögött tartom...

A déja vu puha ujja
Fut le újra gerinceden,
Én tán Rád mosolygok,
De Te nem köszönsz nekem.

Megfagynak az órák,
Két gyöngy szemed ragyog
Mert barát,szerető,ellenség
És idegen is vagyok...

Gyűlölj most egy kicsit...

Gyűlölj most egy kicsit...

Ne szólj,
Selymes hajad
Az utat
Megmutatja.
Táncol,
Pattog,
Szikrázik,
A világot forgatja.
Gyűlölj
Most
Egy kicsit,
Csak nézz már rám végre!
Zubogj,
Dörögj,
Toporzékolj,
Ne jussak ki élve.

Kérdés az elnyomotthoz

Kérdés az elnyomotthoz

Hányszor táplálta már arcodon
vér és veríték patakjait?
Hányszor túrta fel csákánnyal
Főnixed komor hamvait?
Kiáltottál-e:"Elég volt!Nem bírom!
Ha van benned kegyelem,
Ereszd szárnyaim,muszáj mennem,
Most a sorsom kergetem!
De nem enged,fél Tőled.
Hogy árnyékod megváltozik.
S ha majd bekopog ajtódon,
Sikítasz,Ő pedig távozik.

A Város vándora I.rész

Ősszel

Feküdj hát le a múlt
Rémült,bronz avarjában
Égő csontjaid süllyednek,
A hűvös,puha sárban.

Széltündérek kísérték
Tétova lépteid,
Most eljött az idő,
Hogy enni adj nekik.

Belőled táplálkoznak,
Bús aggodalmadból,
A céljaidért kúszó
Vörös haragodból.

Tiltakoznál,ha mondanám,
Olyan vagy,mint én,
Álmokat sóhajtva lógatod lábad
Egy holt világ peremén.

Nézd,itt ez a Város...

A mámor és szenny sikolt
Utcán,buszon,tereken,
Fel nem fogom miért,
De én mégis szeretem.

20.

Elvárások...20 éve történt valami,ami azóta már a történelem része és a "szabad világot" jelképezi.Valami megváltozott,valami ugyanolyan maradt.Vajon ledőlt-e a fal?A gyűlölet,elnyomás,kitaszítás,erőszak,hataloméhség fala?Vagy csak a fizikai valója?Épültek-e azóta újabb falak,amiket nem LÁTUNK?Történt valami?


20.

Már vagy 20 éve,
Hogy ledőltek a falak,
De az emberek szívében
A félelem ott maradt.

Miért kúszik be az árny
Az összes küszöb alatt,
S kebelez be mindent,
Ami még meg maradt?

Mert málhások mind,
A közönyt cipelik.
Hűvös csorda-magányban
Bármi jó nekik.

Nem baj,ha pusztul az ég,
Csak adjon javakat!
Nem számít,ha vérbe fullad
Minden kicsi patak...

Már vagy két évtizede,
Hogy ledőltek a falak,
De ez emberek szívében
A gonosz megfogant...