Ősszel
Feküdj hát le a múlt
Rémült,bronz avarjában
Égő csontjaid süllyednek,
A hűvös,puha sárban.
Széltündérek kísérték
Tétova lépteid,
Most eljött az idő,
Hogy enni adj nekik.
Belőled táplálkoznak,
Bús aggodalmadból,
A céljaidért kúszó
Vörös haragodból.
Tiltakoznál,ha mondanám,
Olyan vagy,mint én,
Álmokat sóhajtva lógatod lábad
Egy holt világ peremén.
Nézd,itt ez a Város...
A mámor és szenny sikolt
Utcán,buszon,tereken,
Fel nem fogom miért,
De én mégis szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése