Idegenek
Napok szöknek ki az ablakon,
Ki,a tű-esőbe,
Olvadt reklám arcok alatt
Szürke hamufelhőbe
Ismerhetsz már rég óta,
Itt lakom a sarkon,
De elmém s lelkem mindig
Retesz mögött tartom...
A déja vu puha ujja
Fut le újra gerinceden,
Én tán Rád mosolygok,
De Te nem köszönsz nekem.
Megfagynak az órák,
Két gyöngy szemed ragyog
Mert barát,szerető,ellenség
És idegen is vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése