2009. december 22., kedd

A kommunikáció csődje

A kommunikáció csődje

Arrogáns,közömbös maszkunk
A föld felé fordítjuk
A mást vádoló szavakat
Szüntelen ordítjuk.

Létünk ódon kastélyába
Ha látogató jönne,
Agyaras eszmék zajos vizesárkán
Csak halkan átköszönne

Haldoklik...
Haldoklik a megértés
Szent,fehér madara
A szitok tengerén magaslik
A hullámok taraja.

Kés,szó,golyó célpontot
Magának mindig talál
Ostoba gyermekviszály mögött
Ott kacag a nyirkos halál.

Szemet szemért,fogat fogért,
Ha nem velünk-ellenünk!
Semmi kétség,ha így folytatjuk
Mind jég alatt rekedünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése