A Láthatatlan Birodalom II.rész

Najó.Ez egy hangyányit hosszú lett.
Hiába,néha nem tudom négy sorban kifejezni magam.


A Láthatatlan Birodalmak

Mindig van mire várnod,
Soha sincsen vége.
Szíved kusza térképe
Nincs márványba vésve.
Törött üvegen járunk mezítláb,
De mégis kézen fogva,könnyet nem
Ejtve,le a Pokolba.
Ó,és tudom,hogy bolond lennék,
Ha minden borús lidércnyomást,csak
úgy elfelejtenék.

Altatódalt búg a szép Halál,
S mi hallgatjuk.Megtelnek a Temetők.
Mindig.

A Birodalomban viszont ünnep van,
Magasztos szobrot emelnek a jóság őrei.
És ömlik a Fény.Táplálja a Földet
És a Föld táplálja Őt.A körforgás örök.
Megtelnek a kikötők.

Szaggatjuk mi is az óceánt
Hófehér vitorlánkban nevetgélnek a szelek.
Néha nem is érdekel minket a veszély,mi közeleg.
Mert a Birodalom határain túl lakik a tomboló,
Sziszegő Közöny.
Karjai Nyúlnak a vizenyős tekintetekben
Tükröződve és a fájdalom a lételeme...

Egy kórházi ágyon,a Város határán,
Lábadozik az Igazság,vagy haldoklik is tán.
A folyosókon hamis napsugár hunyorog.
Vér.
Vér van a falakon,
Vér van a csempén,
Az orvos(hentes) köpenyén,
A nővérke ajkán.
Régóta,már csak én látogatom.
S ha ránézek,nagy kő ül a torkomon.
Mintha én feküdnék ott Helyette,
Mintha az én Birodalmam menne az Övé helyett
Tönkre.
Forog a film,ócska tévén nézzük,az Ő szeme csukva.
És könny folyik arcán...a végét tudja.
Ólomlábakon lépek.Megölték.
Az életet csapolják mindenkiből.
Fenyegetik az összes Birodalmat.

Számomra nincs vége,sosem lesz.
Utam kezdete köd,de a jelent most írom.
Lapozgatok addig,ameddig bírom.
Mesélni van még erőm,bár már nem
Tudom,ki lakik a szavak mögött.
Mint egy groteszk falfirka,mint egy
Koldus patkánycsalád,
Hosszú évek alatt odaköltözött.

Hátat fordítok minden hazugságnak.
Minden kicsinyes,romlott aljasságnak.

A Sors kezét megfogom és levezetem
A Kristály tó partjára.
Megmosom hosszú haját,Ő pedig lábamat
Illatos vízben.
Felkészülök az Útra.
Otthagyok minden szörnyűséget,
Melyet semmilyen cél nem
Tesz magasztossá.

Építsük hát Birodalmunkat szelíd komolysággal,
Acél kezekkel és szikla-kitartással.

Nem lesz könnyű az út és tudom,
Nem győzhetek,de míg élek,
Írni fogok Neked.
Írni fogok Nektek.
És Mindenkinek.