Mesélj.
Mesélj,és én hallgatlak,
Tudod,hogy félem a világ ezer csodáját,
Félem a Végtelent,Az örökkévalót,
És a Tudás fényes aranykoronáját.
Meséld el,szikrázó íriszed
Minek volt tükre hosszú utadon?
Nevetsz,mert az ember csak nem ugyanaz
Északon, Délen,Keleten,s Nyugaton.
Mi hajtja lelkük fogaskerekét,
A haladás felé,mondd?
Miért küzdenek nyúlós pocsolyákban,
S szipolyozza ki lényük ennyi gond?
Érteni.Érteni,tudni,érezni akarok,
Levegőt akarok szárnyaim alatt.
Hallani akarom a gigászi csendet,
Látni Láthatatlan Birodalmakat.
Mesélj még,évekig hallgatom,
Ne rohanjunk sehová többé!
Mint a papírhajók szelte óceán fátyla,
Kétségbeesésem úgy váljék köddé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése