Hit

Hit

Elkezdek hinni én is,
Ha mutatsz nekem csodát,
És kidobod a léghajóból
Szemed bús nyomorát.

Nem is olyan régen
Sötét arcú enigmák
Szálltak felettünk,
S hideg felismerés zúgott fülünkben:
Igen,eltévedtünk.

Mint egy csillogó folyam,
Minek nincs torkolata,
Úgy nem múlnak el a kétségek soha.
Örökké zörög,zümmög,kiabál az őrület,
Nem hagy el minket,velünk született.
Nem hagy el minket,BENNÜNK született.

Ki mondja meg mikor?
Mikor jön el az értelem,a hősök kora.
Mielőtt még több embertársunk álma
vész oda?
Naivak a Bölcsek is,
Mert hisznek és csalódnak újból,
De kabátjukat nem akasztják szögre.
Bőszen állnak a démon-had előtt
És csak várnak és várnak örökre.