A Vágta

Egy tavaly áprilisban íródott versem.

A Vágta


Nincs megállás...
Lovam szája füstöt okád
Fáradt patái zakatolnak
És én repülök Hozzád

Mert a felejtés áldásából
egy kortyot sem kaptam
Szíved csodás lenyomatát
hordozom magamban

Emléked magvai
Kihajtottak bennem
Virágoztak tavasszal
S én boldogabb lettem

De jaj,a kegyetlen nyár
Felperzselte mind,
És e két szem a régi időkre
fájón visszatekint

Tudom,bűn ez...
egy elátkozott vágta
Egy vidéken keresztül
melynek nincs határa

Nem eszmélek hibáimra,
Késő mindörökre,
ez az Út egy élet helyett
kettőt tördel tönkre

Ha megérkezem Hozzád,
lerántlak a Mélybe
ne haragudj,ne felejts,
Csak gondolj a szépre

Mert már nincs megállás...