Tiszavirágország
most élünk,nem akkor,nem majd
egy percig,egy napig ,egy évig.
gyötrelmes létünk megszépülve
szegény fejünk fölött fénylik.
estére meghajolhat hátunk,
de szemünk a bölcseké.
messzebbre tekint,mint azt a többi szeretné.
aranyló délutánok alatt
büszkén néznek le ránk a hatalmas tölgyek
s mi minden igaz mosoly után
csak szórjuk magunkra reszketve,
a drága,puha anyaföldet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése