Az ő napjára.

04.22.

Madonnánk voltál millió télen át,
tündökölve tűrted századok viharát.
most mégis haldokolsz.nem bírod tovább.
hiába dajkáltál minden híg ostobát.
súlyokat pakolnak nehéz szívedre,
forró rémálmaid tákolják életre.
véredet mérgezik,tüdődet lyuggatják,
borongós estéken sírásod hallgatják.

pedig mindent megtettél,mit egy anya megtehet.
fel fog habzsolni jámbor szereteted.
néha talán kétségbeesetten figyelmeztetsz minket...
de vadabbak vagyunk,mint valaha is hitted.
tudod,én hálás vagyok.
másokért élek,magamért meghalok.
szeretve bántalak,bántva szeretlek,
de templomod falai közt nem leszek eretnek.
ma éjjel érted írjuk fájó dalainkat.
tudjuk,két büszke karod álomba ringat.

s ha majd itt a vége,repülünk veled.
lelkünk legmélyéből kiáltjuk nevedet.
cserébe annyit kérek(ha nem vagy még túl fáradt)
mutasd még nekem újabb csodákat.