Áldatlan álmatlan
Ma pislákoló lámpafénnyel takarózom.
Kérlek,ne csapd be az ajtót.
Én sem szórok Rád szitkot s szidalmat
Ha egy kósza betűd átlépi a margót.
Próbálok én is szebb(jobb?)lenni mindennap...
Ugye érzed,mennyire igyekszem?
Csak néha van,hogy a megszokás kiszáradt mezején
Csüggedten,fáradtan elfekszem.
Mert ilyen vagyok.Poszeidóni lelkem szüntelen háborog.
Kérlek,ne neheztelj ezért.
Én is gyakran imádkozom a fojtogató csöndben
Egy apró,finom,emberi neszért.
És mikor eljön az éjfél,
Elmém tolvaj-tempóra vált.
Keserű,száraz ajkába vájja fogát
És padlóra szorítja a gázpedált.
Rab vagyok a fejemben...de a kételkedés öröm.
A falat,mi köztem és megnyugvásom közt van
Egy szép napon összetöröm.
Ma szelíd csillagfénnyel takarózom.
Kérlek,ne szóljatok semmit.
Értetek szeretek bele az éjszakába.
Tegyetek meg Ti is nekem ennyit.
csudaszép.(végre rávettem magam szégyenlősségem ellenére, hogy írjak:)
VálaszTörlés