Áldatlan álmatlan

Áldatlan álmatlan

Ma pislákoló lámpafénnyel takarózom.
Kérlek,ne csapd be az ajtót.
Én sem szórok Rád szitkot s szidalmat
Ha egy kósza betűd átlépi a margót.
Próbálok én is szebb(jobb?)lenni mindennap...
Ugye érzed,mennyire igyekszem?
Csak néha van,hogy a megszokás kiszáradt mezején
Csüggedten,fáradtan elfekszem.
Mert ilyen vagyok.Poszeidóni lelkem szüntelen háborog.
Kérlek,ne neheztelj ezért.
Én is gyakran imádkozom a fojtogató csöndben
Egy apró,finom,emberi neszért.
És mikor eljön az éjfél,
Elmém tolvaj-tempóra vált.
Keserű,száraz ajkába vájja fogát
És padlóra szorítja a gázpedált.
Rab vagyok a fejemben...de a kételkedés öröm.
A falat,mi köztem és megnyugvásom közt van
Egy szép napon összetöröm.
Ma szelíd csillagfénnyel takarózom.
Kérlek,ne szóljatok semmit.
Értetek szeretek bele az éjszakába.
Tegyetek meg Ti is nekem ennyit.