Fekete lombok

Fekete lombok

Atombomba robbant 11:57-kor a Bem József utca 47 alatt.Senki sem jött rá,miért pont ott,vagy hogy kinek állt érdekében,hogy pont ezen a helyen történjen meg a végzetes esemény.De megtörtént.Tik-takk.
11:47-kor Teller Benedek egy,már korábban eltervezett,határozott mozdulattal bevágta maga mögött az ajtót,hogy az ajtóban levő üveg rázkódni kezdett és kattogott a keretében.Tik-tik-takk-takk-takk.
Élete legrosszabb napja ez,gondolta,miközben a fotelra dobta a kabátját.Az egész a nyomorult ébresztőóra hibája,ami miatt ma elaludt,vagy a nyomorult buszsofőré,aki úgy vezetett,mintha a gázpedál határozottabb nyomás alatt kiszakítaná a busz padlóját és mikor hátrahagyják,csak egy koppanás hallatszana,ahogy a jobb sorsra érdemes alkatrész földet ér.Takk.
De jobban belegondolva-forralta tovább amúgy is megdöbbentő hőmérsékletű agyvizét emberünk-a főnöke is hibás.Az a nyomorult.Megint összeveszett a nejével talán,veszített a csapata,vagy csak szimplán bele kellett rúgni valakibe,és ő,mint potenciális ok a létszám-leépítésre,ő,aki ráadásul késve érkezett be a munkahelyére,szinte kínálkozott,hogy rázúdítsa poszeidóni haragját.
És természetesen,miközben előadta Benedek kirúgását megelőző monológját,mondandóját nyomatékosítandó;az asztalát csapkodta,metronómot megszégyenítően pontos ütemmel.TAKK-TAKK-TAKK.
Szóval,most,hogy hazaért,emberünk a pokolba kívánta az egész bagázst.A buszsofőrt,a főnökét,a szomszédokat,akik most sem bírták abbahagyni a zajongást,így akadálypályát építve Benedek azon gondolatmenetének,amivel listát próbált készíteni azokról,akiket még pokolra kívánhat.Végül is arra a következtetésre jutott,hogy mindenki BASSZA MEG.Továbbá,hogy reméli,ez az egész nyomorult,nyomorult,nyomorult ország(sőt,világ!)El fog pusztulni.
Ebben a pillanatban az óra 11:57-et ütött.Tik-takk.
Csend.Fekete lombok maradványait zörgeti a radioaktív szél.A bombát,ami azon a végzetes napon lehullott,még sok másik követte.
A jelenleg élet közeli állapotban lévő humanoid organizmusok nem zsörtölődnek holmi ébresztőórák,lagymatag sofőrök,házsártos főnökök miatt.Ilyen apróságok miatt nem kell aggódniuk.Az élet szép.Az élet megy tovább,az életet nem érdeklik a Teller Benedek-félék.Tik-takk.

Izzás

Izzás

Oké.Biccented,és rögtön elhiszem
Hogy a légypapír-függöny mögött
Izzik az íriszem,
Félszegen állnak a kirakatban
És azt hiszik,nincs olyan,hogy sorvadás,
Ó,azt hiszik megússzák egy darabban!
Minő mézédes,fellengző naivitás,
Gonosz pengét köszörülnek,
Ez sosem volt vitás.

Paranormális Passzivitás,avagy fantomképtelenség

Paranormális Passzivitás,avagy fantomképtelenség

Ezer szentjánosbogár-szikra táncolt
A villanykörtédben,az ablakból látszott,
Kecses pislákolás jött ki minden éjjel,
Gyakran olyan sebességgel,hogy nem fogtam fel ésszel.
Sok kemény őszi esőzést ültem át merengve,
Holló-elmém kerengve,a ködből ki-derengve,
Látta a Város összes sebhelyét,
Siratott kor házainak olvadó belsejét.
Csak egy részem érez fájdalmat,de az dübörög szüntelen,
Biztonsági monitoron,hol a világ színtelen,
Láthat még roskatag kínt,aki bőszen keres,
Átláthat bármilyen ablakon,akármilyen deres.

Fáradt vagyok,hagyjál békén.
Akár az éhezőművész,vagy az éhező művész,

Ki egy falat kenyérért lép ki valóságából,
S festi le rémálmait,s kitekint magából,
S mire lemegy a Nap,a katona is ember lesz,
Gyermeki nevetésére féltő takarót tesz.
Mi kell még Neked?Miért jössz vissza minden reggel,
A vízmosásban kergetőző színpompás levelekkel,
A száraz utca szagával,a virágok kacajával,
A biciklikattogással,a piacok zajával...

Lassan újra visszatér a derengős borongás,
A busz-szörnyeteg hasában az esztelen tolongás,
A kőóriások lábujjánál a céltalan bolyongás,
Démoni gyomromban a végtelen szorongás.

Égő szemhéjamra eső hulljon,
Karjaim legyenek egészen súlytalanok,
Tűnjön el a nehezék horpadó mellkasomról,
Érezni akarom,hogy én is szellem vagyok.

Like a boat without oars.

i had a friend who died
for something he really loved
i had a friend who stood
for none of the above
i had a friend whose experience
was riddled with scars
who got drunk one night
in the trunk of louie p.'s car
i had a friend who'd love to scare you
as was his affection
and tremble you did
'cause you weren't worthy of his friendship
i had a friend, but now
he's stranded on the mesa street exit
and sometimes i'm jealous
'cause i'm still at the intersection
i had a friend whose heart was too heavy to hold
yes there's blood on the median
like a boat without oars

At the Drive-In: Embroglio(részlet)

Kihasználatlan felületre gyakorolt nyomás

Kihasználatlan felületre gyakorolt nyomás

Krisztusok sorakoznak
az autópályák mellett,
szúnyogharcosok ködén át
menekülnöd kellett,
számító fonalkígyókkal,
narancs aszfaltra hulló,
zuhanáskor irányt váltó
égi könnyekhez hasonló

kedvességről álmodik
minden pipacs,villanyoszlop.

Semmit nem vettél el a kosárból,
amiben a régi smaragdjaink voltak,
villanydróton kötéltáncoló emlékfantomok
már réges-rég megtoroltak,

és most csak állsz a levegőben és tengerben egyszerre

Márványba írt levél/Bódíts Jánosné délutáni merengése

Márványba írt levél

Legyél saját enyészetednek farkasa
Számold meg a szempilláid balról haladva,
Mosd meg az arcod a völgy látványában,
Kiabáld bele életed könyvét a Napba.


Bódíts Jánosné délutáni merengése

A fájó nappalok mögül kinézve,
Égő koponyájának gödre vette észre,
Hogy az óramutató keringőzik mélán,
Míg ezüstlába alól kisiklik a sétány.

Áldatlan Álmatlan II.rész/Orochi

Áldatlan Álmatlan II.rész

Vajon mennyi ólomsúlyú óra húz
Még barázdákat?
Vajon mikor rebben el ijedve,
Nap-ásítást hallva a Látszat?
Minden papírszív csak egy húron pendül,
Ha az a húr elszakad,a Damoklész-kard lendül,
S jajkiáltások öntik karmazsinba,
Az amúgy fekete éjt,
Repülőgép szárnyakon száll majd panasz s döbbenet,
Manifesztálódik a "miért?".

De nem.
Nem lesz semmi baj,csak lemerültek
Az akkumlátorok.
A parttalan szurokrengetegben csak
Egy kis jelzőfény ragyog.
Hadd süllyedjen el szép hullámaidban mind,
Ki nem talál megnyugvást sehogy sem,
Se idebent,sem pedig odakint,
Falaidon bejáratot többé ne keressen.

Mint a lány,ki fájdalmát virágokba ültette,
S azok elhervadtak mikor meghalt a tavasz,
Csukd be két kapudat erre a világra,
S ígérem,egyedül soha sem maradsz.
Haladj tovább belsőd felé és ne féld az Erdő hangjait,
Dobáljon bárki üres üzenettel,most csak Te és a Mindenség laktok itt.



Orochi*

Egy kígyó a saját farkába harap,
Mások szem-tükrében nem találod magad,
Elméd mély hordója lassan kiürül,
S éhes,őrült bogarak táncolják körül.


*japán eredetű szó,jelentése "kígyó"