Áldatlan Álmatlan II.rész
Vajon mennyi ólomsúlyú óra húz
Még barázdákat?
Vajon mikor rebben el ijedve,
Nap-ásítást hallva a Látszat?
Minden papírszív csak egy húron pendül,
Ha az a húr elszakad,a Damoklész-kard lendül,
S jajkiáltások öntik karmazsinba,
Az amúgy fekete éjt,
Repülőgép szárnyakon száll majd panasz s döbbenet,
Manifesztálódik a "miért?".
De nem.
Nem lesz semmi baj,csak lemerültek
Az akkumlátorok.
A parttalan szurokrengetegben csak
Egy kis jelzőfény ragyog.
Hadd süllyedjen el szép hullámaidban mind,
Ki nem talál megnyugvást sehogy sem,
Se idebent,sem pedig odakint,
Falaidon bejáratot többé ne keressen.
Mint a lány,ki fájdalmát virágokba ültette,
S azok elhervadtak mikor meghalt a tavasz,
Csukd be két kapudat erre a világra,
S ígérem,egyedül soha sem maradsz.
Haladj tovább belsőd felé és ne féld az Erdő hangjait,
Dobáljon bárki üres üzenettel,most csak Te és a Mindenség laktok itt.
Orochi*
Egy kígyó a saját farkába harap,
Mások szem-tükrében nem találod magad,
Elméd mély hordója lassan kiürül,
S éhes,őrült bogarak táncolják körül.
*japán eredetű szó,jelentése "kígyó"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése