Egy nagyon régi versem amire ma akadtam rá a gépem egy félreeső szegletében(:
A szomszéd szobában
A szomszéd szobában vajon kik laknak?
Hangok duruzsolnak, testek suhannak,
Jártam bent álmaimban, a falakon képek,
Bölcsőringatások és fájó emlékek,
A régmúlt szürke fátyla kúszik az ajtórésen
Volt kedvesem sziluettje izzik a sötétben.
Meg fogom a kilincset halálra vált arccal,
Jéggé fagyott kézzel, száraz kő-ajakkal,
Reszketnek térdeim és feleselnek velem.
A vipera kilincset lenyomni nem merem.
Tudom, persze, hogy csak ámítom magam
A választ eltemettem, de a kérdés bennem van.
Tudom mi vár rám ott, hisz már megéltem,
Mosolyom mögött lángokban állt létem
Városai lassan hamuvá válnak,
Egein élőholt madarak szállnak
Ki lakik hát a szomszéd szobában? Félelem? Fájdalom?
Bezárni igen, de megölni nem tudom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése