Megváltása útjában állva
Háborúban állt az éjszakákkal,
Ezért nem vette észre őket.
Varjú-katonák ültek a vállára
És összeterelték a viharfelhőket.
Ólomgolyókat nyögő lázas lidérc-álom,
Vidd messzire őt,csak erre kérlek!
Ne ugorjon elé a lámpafényzuhatagban
Egy megtébolyult,halálszomjas lélek.
Nyugodt himnuszt zümmög dübörögve
A beton Titánok parázsló gyomra
Új ruhát ad neki,s beröpíti végül
A legszebb elefántcsonttoronyba
Büszkén tarja majd hátát a nagy híd,
A hűséges lépcső,ami lábát csókolgatja,
Úri precizitással nyeli le a vonat,
Hogy az álmatlanságát végleg otthagyhassa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése