Az építész fia II.rész
Vérvörös dühében zúzta szét a masinákat
A rajzok darvakként suhantak a lámpafény felé
"Hol vagy most?"mormolta remegve
Az Ősi Törvényhozók nagy lábai elé
Könnyezte azt,kit sosem nemzett
Bolyongó tudata megfáradva hajlongott
"Hol vagy most?" kacagta az utcakő.
S hamis mámorral festett ki barlangot,
Hiába szívta vajon magába
A karcinogén esszenciát nap nap után?
Mit alkotott,úgy is összedől majd,
S szégyenlős hírvivő sem szól róla talán...
Talán...de ez a "talán" is elég.
Hogy legyen egy "miért",mire fénye ébredhet.
"a fiú majd leborul egyszer önmaga előtt is,
S kacagása nem ad több helyt a kételynek..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése