A legnehezebb szemhéjjak alól

A legnehezebb szemhéjjak alól

Beleolvastam minden könyvedbe,
Steril kórházi fehérség ömlött ki belőlük,
Dongók dongtak mélán a homlokod mögött,
Sehogy sem tudtalak kiragadni mellőlük.
Borosüvegen át nézted gyertyafénynél
Az utca szürkülését,beleborzongtál,
Jajongva suhogott a gondolat fejed fölött,
Kinek tört szét pohara az országút-korlátnál?
Te is a fiókban tartod az emlékeid?
Vagy éjjelente kimásznak,a plafonra kúszva,
S nézed őket,mint egy autós moziban,
Majd verítéket törölsz belőlük felocsúdva?
A szív még mindig távcsővel kémlel mindenkit
Remegve fog kezet,bizonytalanul.
Mintha gyógyszereken élő elmebeteg lenne,
Motyog magában és egy sarokban lapul.
De nincs menekvés,nem,jön még majd nyár.
Fejet hajt az újdonság végtelen szépségének,
Helyet foglal melletted az ezüstasztalnál.

Durva Ébrsztés/Kincs

Durva ébresztés

Szakadatlanul szakadó esőben
Füstölgő pisztolycsövek néznek
A szemellenzős felfogások torz tarkójára
És a papírkalitkák rólunk elenyésznek.


Kincs

Könnyek futottak versenyt az arcán
Mikor ráeszmélt kincsének szépségére
Puha,hideg ujjait köré fonta végleg
Fejest ugrott vele a lángok tengerébe.

századik.*konfetti*

Óda minden esti ábrándhoz

S fejünket megtölti lelkek dögkútjából
Fújó holt szeleknek buja játéka.
Azt hisszük,a port porrá zúzni már végképp
Lehetetlen,ekkor indul el majd az utolsó rakéta
De ez mint csak narancsszínű esti ábránd,
Olyan párnákon,mikbe galaxisok süllyednek,
Minden éjjel látom sálad lobogásában,
Minket nem szökni teremtettek.

Néha mégis szöknünk kell.Nincs más esély.
Szarvascsordák nyomában,kiknek agancsa
Karcolja az eget,
Szomorú füzek ágaival zuhanunk majd
A kristályos,köd-lepte vízbe,
S nem tudunk majd soha sem eleget.

Mennyiszer könyörgött nekünk az Október,
Ízleljük meg harmatos könnyeit,
Olyan gyorsan vágtáztak lovai,
Nem értük utol bús seregeit.

Kis lakásokban vacogtál,
Apró villanyfénynél kötöttél
Álompulóvert,
Táncoltál mezítláb üres telkeken,
Gitárszóval szelídítettél megvadult
Pipacstengert,
Lángoló homlokod karodon nyugtatva
Aludtál át vészjósló,mérgező
Viharokat,
Selyem-ajkaiddal csókoltál életre
Makacs jégvirággal teleszórt
Ablakokat.

Most aludj,kérlek ne szólj,
Tombol,zsibong
a
Hatodik,
Ötödik,
Negyedik,
Harmadik,
Második
emelet,
Esküszöm, ilyen hangháborúban lassan már megőrülni sem lehet!
Aludj csak,hisz alszik már az Építész és fia,A repülő lány és minden Birodalmak,
Aludj csak,legalább ilyenkor tudod,nem kell árny-játékoznod önmagadnak,

Túl sokat aggaszt a világ pusztulása
Túl keveset a saját hanyatlásod,
Túl mélyre merülsz mindig a kútban,
S szelíd háztetőkre nincsen rálátásod.

Pedig ott olyan kapu nyílik,
Min nem fogott sem rozsda-átok,
Sem fegyverek,sem világválságok,
Élő,pulzáló minden sóhajtása,
És csak Rád kíváncsi,soha,

...

S e n k i m á s r a

...

Mikor azt hisszük majd minden valóság
A végjátékába kezdett,
Ellátogatok Hozzád,s együtt majd
kiabálunk,törünk-zúzunk,kergetőzünk egyet.

A világ legnagyobb léghajója

A világ legnagyobb léghajója

A felhők császára adta át neki
Palástját,mely a vacogást elnyomta,
Mennyi éven át nyúzták zsarnokai
Hogy szálljon le velük végre a pokolba?
Kudarcuk parázslott a horizont végén
Ahogy az acél galamb lelke tovaszállt
Lélegzett vele együtt az Anya,
És nem volt többé kétsége mi vár rá odaát.

Eat you up

Eat you up

I've never thought sorrow might come in handy
On bio-mod corn fields so greeen with envy,
Stranded on roadsidides,stranded on corners,
Violent screams of death all across the borders.

And a pounding drum echoes
All day and night in my head,
Occupying my common sense
And spreading daydreams instead,
Once you told me it would end
Now I know you were right,
I would love to eat you up,
But I have no appetite.

This globe is suffocating under the weight
Of human indecency,it's already too late
I'm not asking you to be this kind's enemy
Just begging on my knees for a little símpathy.

And a pounding drum echoes
All day and night in my head,
Occupying my common sense
And spreading daydreams instead,
Once you told me it would end
Now I know you were right,
I'm staring at the crossroads
Where I lost my appetite.