A legnehezebb szemhéjjak alól
Beleolvastam minden könyvedbe,
Steril kórházi fehérség ömlött ki belőlük,
Dongók dongtak mélán a homlokod mögött,
Sehogy sem tudtalak kiragadni mellőlük.
Borosüvegen át nézted gyertyafénynél
Az utca szürkülését,beleborzongtál,
Jajongva suhogott a gondolat fejed fölött,
Kinek tört szét pohara az országút-korlátnál?
Te is a fiókban tartod az emlékeid?
Vagy éjjelente kimásznak,a plafonra kúszva,
S nézed őket,mint egy autós moziban,
Majd verítéket törölsz belőlük felocsúdva?
A szív még mindig távcsővel kémlel mindenkit
Remegve fog kezet,bizonytalanul.
Mintha gyógyszereken élő elmebeteg lenne,
Motyog magában és egy sarokban lapul.
De nincs menekvés,nem,jön még majd nyár.
Fejet hajt az újdonság végtelen szépségének,
Helyet foglal melletted az ezüstasztalnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése