Sál(Escalators II.)
Hosszú sála belelógott az estébe,
míg elfelejtett ásatások helyszínén járt,
morcos,homokhajú öltönyök társalogtak,
egy utcazenész valahol kínozta a gitárt.
könyvillat és sült gesztenye a téren,
varjak és galambok ádáz csatája,
gyilkos dér a lépcsők korlátain,
az aluljárók nagyra tátott szája.
Nincs már többé mi inspirálja,
a Város az egyetlen szerelme
így sétál ki mindig mások látómezejéből,
s olvad bele lelke a betonrengetegbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése