-végtelen vagy-
a víz vérré vált kezeikben
és omlott bús tornya a kínnak
ne félj barátom,már csak egy-két év
a fényben,az ereszek alatt,és hívnak
téged is hívnak majd fentről
kentaurhátú, álomsebességű,
kizárólagos,egyszeri kegyelemből
míg térdre esel és imagalambot
dobsz lágyan az utolsó lélegzeteddel
csalóka nirvána úszik a kávédban
és te haját téped mind a húsz kezeddel.
mégis mi a búbánatért nyúzol?
én sosem mondtam hogy erős vagyok.
átkozd unokáim nevét ha gondolod
támadj düh-armadáddal,ha majd meghalok,
de ne rój rám több súlyt,
így is repedéseken járok lábujjhegyen
mindenkinek kell egy saját apokalipszis
hogy saját luciferének végül nyugta legyen.
kell az ütés,kell a fájás kell a kompenzálás.
a panaszban lubickolva
a szörnyeket lesi mind az ágy alatt,
könyökét harapdálja a homályban vacogva
minden féktelen félelem,s indulat.
hisz te lettél szerelmes saját mesédbe
mi szerint van rendje a világnak
még mindig szentül hiszed,hogy rend ami itt zajlik
és nem kételkedsz benne,hogy aranyat ásnak,
kik mások kertjét túrják fel
és ambróziától részegen
futnak a kerge délibábok után
unos-untalan,szertelen-szűntelen.
mire vársz még?végtelen vagy...
ha megindulsz,talpad esőként hull le
a megmételyezett,kicsavart lelkű,
sarokban csendben dúdoló anyaföldre.
eléred a legszebb almát a fán,
ne érd be kevesebbel,
mássz csak mássz kar és láb nélkül akár
hogy eggyé válhass a legeslegszebbel.
-gyönyörű vagy és végtelen.megismételhetetlen,
megismételhetetlen-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése