Mozgólépcsők(Escalators I.)

Mozgólépcsők(Escalators I.)

A város fényeinek nektárja belé itta magát
Tömegek magányába lett szerelmes egész lényével
Üres emberi bőrök kiállítását csodálta meg
Tüdeje megtelt az olcsó álmok kéjével.

Azt hittem elfújja a szél,
De csak állt ott a villanyoszlopok erdejében
Nem suttogott arca csak rezdült finoman
Mikor egy emlék ugrott le a tetőről elméjében.

Kutyák torkába sétálva levélszőnyegen
Selymes füstköd hullott ránk és tudtam,
Az ő küszöbe volt az,amiben újra és újra
Kabátom ujján csillámló mosollyal botlottam.

Létem egy darabja örökre fent ragadt
Tiszavirág-boldogság szállt ki belőle
Egy mozgólépcsőnél a csillárok alatt,
Nagyot lélegeztem a nyirkos falnak dőlve.

Öt év után még mindig minden ugyanolyan,megvakul,megsüketül,megnémul a civilizáció.

"The best way out is always through"-Ceremony

Ősz van itt most és mindig és soha

Ősz van itt most és mindig és soha

Mint egy tortát,szel ketté a
lélekfacsaró őszi napsugár.
Zsibbadt agyad tudja hol vagy épp,
de legszívesebben nem ott tartanál.
Félelem maró rablánca csörren bokádon
és lágy zene szól valahol egy másik korban.
Talán nem is te volnál,ha nem hagynák ott
minden éjjel elméd megkötözve a padlón,holtan.

Tudják,veszélyes vagy cukormáz világukra
a keserű szájíz vagy bohócok arcán,
Repedés futók lábszárcsontjában,
Kávéfolt az öltönyök gallérján.
De nem vagy hiba,nem vagy tévedés.
Nem vagy semmi más,csak tűnékeny délibáb.
Bibliáik hamvait szórod a máglyarakókra
Nem foghatják szívdobbanásod karjait tovább.

Szépséget suttogsz és még ha hazudsz is magadnak, szeret a világ.
Szeret és gyűlöl,mert Te élsz legalább.

Alkotói világválság/ A Remény táltosai/Új Nekropoliszok

Alkotói világválság

Kitörölte az összes szót.
Darabokra szaggatta a lapokat.
Most már csak a belső könyveit írja tele.
Egyre csak várja a hideg alkonyokat.


A Remény táltosai

Farkas lába,
Medve mancsa,
Sólyom szárnya,
Szarvas agancsa,
Dühös tűz füstjénél,
Fák színes hajában,
Csillagporral teleszórt
Folyók vad habjában,
Tiszta énekszóval,
Bömbölő dobokkal,
Lelkeink táncolnak
Élőkkel s holtakkal.


Új Nekropoliszok

"Miért teszitek élhetetlenné
Amúgy is elátkozott
Az uniformizmusban fuldokló
Szeretetből épült várkastélyaink?"

"Mi csak úgy maradhatunk életben,
Ha ti nem mertek majd lélegezni idekint"