Mozgólépcsők(Escalators I.)
A város fényeinek nektárja belé itta magát
Tömegek magányába lett szerelmes egész lényével
Üres emberi bőrök kiállítását csodálta meg
Tüdeje megtelt az olcsó álmok kéjével.
Azt hittem elfújja a szél,
De csak állt ott a villanyoszlopok erdejében
Nem suttogott arca csak rezdült finoman
Mikor egy emlék ugrott le a tetőről elméjében.
Kutyák torkába sétálva levélszőnyegen
Selymes füstköd hullott ránk és tudtam,
Az ő küszöbe volt az,amiben újra és újra
Kabátom ujján csillámló mosollyal botlottam.
Létem egy darabja örökre fent ragadt
Tiszavirág-boldogság szállt ki belőle
Egy mozgólépcsőnél a csillárok alatt,
Nagyot lélegeztem a nyirkos falnak dőlve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése