Ősz van itt most és mindig és soha
Mint egy tortát,szel ketté a
lélekfacsaró őszi napsugár.
Zsibbadt agyad tudja hol vagy épp,
de legszívesebben nem ott tartanál.
Félelem maró rablánca csörren bokádon
és lágy zene szól valahol egy másik korban.
Talán nem is te volnál,ha nem hagynák ott
minden éjjel elméd megkötözve a padlón,holtan.
Tudják,veszélyes vagy cukormáz világukra
a keserű szájíz vagy bohócok arcán,
Repedés futók lábszárcsontjában,
Kávéfolt az öltönyök gallérján.
De nem vagy hiba,nem vagy tévedés.
Nem vagy semmi más,csak tűnékeny délibáb.
Bibliáik hamvait szórod a máglyarakókra
Nem foghatják szívdobbanásod karjait tovább.
Szépséget suttogsz és még ha hazudsz is magadnak, szeret a világ.
Szeret és gyűlöl,mert Te élsz legalább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése