Új hangok
Mi ez az új ének?
Vagy már csak csaholás,
Fülemben hömpölyög folyóként,
Mint egy érzéki csalódás.
Nem visz többé ismeretlenbe törő utazásra,
Nem ostorozza bűntudatom,
Nem gondoltatja át velem meddő döntéseim,
Nem ösztökél hogy bővítsem lélektani kínálatom.
Térdre esni remegő lábakkal
Megfulladni a kozmikus magányban
Kicsavarni szivaccsá ázott önbecsülésem
Nem fogom amíg hallom, csak fürdök
Tejben,
Vajban,
Bajban,
Zajban,
Kiszipolyozottan.
A kövér, undorító elégedettség kényszerképzetében.
Csak ki kell nyújtani a karom
És lehúzni a levegőből az előregyártott bölcsességeket.
Mindenki elégedett és bólogat mint a libikóka,
Ne is számítsatok már ezentúl semmi elmorfondíroztatóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése