A pelikán fejetlensége
Süllyedő hajónkon új a kapitány!
A Kánaán a nyakunkon,
de még fejetlen a pelikán.
Gyors dekapituláció,
Minimális fájdalom,
Morfium-hangú sterilitás,
Kárvallott szánalom.
Csöpögő csapok csillognak,
Hol a kezeidről mosod,
az aznapi szégyenfoltokat,
de ne aggódj, megszokod.
A szokásos kemény kéz
majd hátba vereget,
s cigarettára gyújt...
"Mehetek veletek?
Úgy szeretném egyszer
a nyár kacagását,
elfáradt, bölcs szemek
tiszta suttogását."
Nincs más dolgod,
csak örökké várni...
A nap majd megszárít
és nem fognak sajnálni.
Nem fog érdekelni a
fejetlenség többé
és nem fogsz esdekelni
a kőpadlón örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése