S.K.O.
Akad-e még méltóság az Árnyak Világában,
vagy ez sem más mint kicsinyes, öntelt képzelgés?
Van-e még elég idő lélegzetet számlálni,
vagy már gyémántkoporsóban bomlik a létezés?
Rossz kérdéseket teszek fel nap mint nap és ezért
köhögnek hideget fújva a kétszínű válaszok,
Egy kolibritoporzékolásnyi hely sincs már idekint,
hol a merengés oltárán nap mint nap áldozok.
Keserű apátia karmolja a mellkasom újra,
s én a nyakába harapok, a folyó átfolyik rajtunk,
egymást csókolva, tarkónkon pisztollyal,
a másikat célozva a Pokol felé tartunk.
És csak nem áll meg a gondolatkerék,
kötelességtudóan kattog éjjelente,
rajta hahotázik a kövér reménytelenség,
rózsát dob a lépcsőmre és elfut fejvesztve.
Talán a levegőben van valami?
Vagy a kortyolt friss vízben?
Átok ül rajtunk, vagy ez csak a Sikolyok Gyönyörű Országa?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése