Beteg
Rák suttog kék gömbünk gyomrában
és nem tűnik el onnan,
míg gyermeteg kis viszályaink
nem fekszenek holtan.
Szent Imre Herceg utca 80.
hanyagul dobják a földre a bútorok
vékony,halvány árnyék-kabátjukat
fényes porban fürdő küszöbön áll az,
ki reszketeg gyerek-énemből maradt...
Az öreg halász és a kisfiú
ámulva nyílt néha kérdésre ajka:
Milyen dicső korok bálnáinak gyomrában aludni?
a két égszín szem kacagva válaszolt:
eljön majd az idő,mikor meg fogod tudni...
Rohanj
Rohanj,kérlek,rohanj.
addig,míg nem hallod,hogy kolompolnak a mezők,
míg nem mázolnak bölcs hegyeket ismeretlen festők,
rohanj,kérlek,rohanj.S a bú is elszalad,
senki sem kapcsolja le fejed fölül a csillagokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése