2010. május 25., kedd

Rövidek.

Beteg

Rák suttog kék gömbünk gyomrában
és nem tűnik el onnan,
míg gyermeteg kis viszályaink
nem fekszenek holtan.


Szent Imre Herceg utca 80.

hanyagul dobják a földre a bútorok
vékony,halvány árnyék-kabátjukat
fényes porban fürdő küszöbön áll az,
ki reszketeg gyerek-énemből maradt...


Az öreg halász és a kisfiú

ámulva nyílt néha kérdésre ajka:
Milyen dicső korok bálnáinak gyomrában aludni?
a két égszín szem kacagva válaszolt:
eljön majd az idő,mikor meg fogod tudni...


Rohanj

Rohanj,kérlek,rohanj.
addig,míg nem hallod,hogy kolompolnak a mezők,
míg nem mázolnak bölcs hegyeket ismeretlen festők,
rohanj,kérlek,rohanj.S a bú is elszalad,
senki sem kapcsolja le fejed fölül a csillagokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése