A szomszéd szobában

Egy nagyon régi versem amire ma akadtam rá a gépem egy félreeső szegletében(:

A szomszéd szobában

A szomszéd szobában vajon kik laknak?
Hangok duruzsolnak, testek suhannak,
Jártam bent álmaimban, a falakon képek,
Bölcsőringatások és fájó emlékek,
A régmúlt szürke fátyla kúszik az ajtórésen
Volt kedvesem sziluettje izzik a sötétben.

Meg fogom a kilincset halálra vált arccal,
Jéggé fagyott kézzel, száraz kő-ajakkal,
Reszketnek térdeim és feleselnek velem.
A vipera kilincset lenyomni nem merem.
Tudom, persze, hogy csak ámítom magam
A választ eltemettem, de a kérdés bennem van.

Tudom mi vár rám ott, hisz már megéltem,
Mosolyom mögött lángokban állt létem
Városai lassan hamuvá válnak,
Egein élőholt madarak szállnak
Ki lakik hát a szomszéd szobában? Félelem? Fájdalom?
Bezárni igen, de megölni nem tudom…

Utazók/Nyáron/Lidércfény

Utazók

Utazók vagyunk mindig,kik rossz vonatra szálltak,
Éjszakánként fekete freskó alatt hálnak,
Nincs már bánat többé,a megbánás halott,
Érett,értő szívek zengik a holnapot.


Nyáron

Eperízű hűvös csókba bódulva fekszik,
Boldogságának magassága a Tiéddel vetekszik.


Lidércfény

A folyosón lábujjhegyen surran,
Fognyomát otthagyja minden ajtóban,
Megszűnik a világ,csak Lidércfény ragyog,
Az ő súlyát nyögik az októberi fagyok,
Ránk szakad váratlan,képtelen alakja,
Mételyező hangja elménk cirógatja,
S mi,szegény kisgyerekek sietünk keblére,
Ő pedig csak ringat,s megjavulunk érte.

Your last kill

Your last kill

It's a shame that we have come to this.
Knocking down the first door,
On the tall building's first floor,
The wooden guard stands still.
Existence is proven,time to get back
To bitter stagnation.I am your last kill.
May you perish with your poisonous greed
and hunger for a little thrill.
A little thrill in a slow-motion city scene.
The fork in your eye will be my confident self,
While my body's under a heavy bookshelf,
In the lake,may my body remind you,
oh,forever.I am your last kill.

Imprisoned

Imprisoned

Should I cherish the words you drool?
Inside my ears,they sound so cruel,
I almost forget how to remember,
To the sound of the trumpets,I surrender.

Objectiveness is a dying breed.
The layers of stone cover the truth,
And beneath lies our humanity.
The feeding tubes won't be removed,
They plan to feast on our consciousness,
For an another eternity.

I,for one believed in salvation.
But faith is for the naive,they groan,
Cesspools hissing down in the city,
Starving,blind humiliation!
What claws will tear apart their selfish vision?
Until corrupted souls dripping blood,
And we cannot trust our Greatest above,
All of us will remain in prison.

In our OWN prison.

My heart's just lost all it's weight.Incredible.

My heart's just lost all it's weight.Incredible.
The same determination flows through the brain
Which kept me from going insane
And embracing the monster(s) inside the closet
of my very mind.
What will I find?
I won't heal the world,like I wanted as a child
I pity every selfish daydream of love,
Success.
A little rabbit sits in my garden,yes.
There's even a chair with some daisies on it,too.
But nobody else,not even you
Could possibly understand my mechanics,
my chemistry,
my logic,
my dreams,
my fears.
And oh,how I love and hate you for it.
It's not that I'm a riddle,I'm not.
But I won't share what I've got if you don't want it.
I've got all these half-empty glasses of death
You've got them half-full glasses of life.
Care to make a trade?
I don't think so,my Dear.
But one day,yes.
Maybe,no.

Az építész fia III.rész

Az építész fia III.rész

Már rég elkezdődött a végjáték
Hamis próféták fellengzései
Öklüket rázták a falakról
De szárnyakat nem adtak neki.

Metróalagutakban vacogó
Kéken hunyorgó nyirkos éjjelen
Tudta hogy az órakattogás most hunyt el
És a szívében nem volt félelem.

Atyja arany-baljával alkotott
Retináján robbant a Napok Tánca,
Kiölt magából minden szégyent,bánatot,
És határtalan nyugalommal zuhant ágyba.

Monumentalitás illatát érezte,
Azontúl minden áldott reggel,
"Elindultál végre"suttogták a szelek
"Harcolnod magaddal többé már nem kell"

Departures

Na,rég írtam angol dalszöveget...de ilyen is kell néha.



Departures

Who will you think of
when question marks hit the floor?
They carve the places into you
Where you've never been before

I know it's hard to find a stage
Where your voice can be spread out loud
Believe me I saw solace's birth
In the middle of the crowd

Do you still believe in
a happy ending?
Without regrets,without pretending?
Receive the message
I am sending,
An emergency,not a
Crash test landing

If you think that I'm not lost
Just look at my compass
It casts a whirlwind in my head
Making our souls crash

I saw that girl too,on the Moon
She wore a nice,warm scarf,
She screamed herself through desperation,
Healed all my hidden scars

Do you still believe in
a happy ending?
Without regrets,without pretending?
Receive the message
I am sending,
An emergency,not a
Crash test landing

Do you still believe in
a happy ending?
Without regrets,without pretending?
Receive the message
I am sending,
Please promise me,
You'll have a safe landing...

Megváltása útjában állva

Megváltása útjában állva

Háborúban állt az éjszakákkal,
Ezért nem vette észre őket.
Varjú-katonák ültek a vállára
És összeterelték a viharfelhőket.

Ólomgolyókat nyögő lázas lidérc-álom,
Vidd messzire őt,csak erre kérlek!
Ne ugorjon elé a lámpafényzuhatagban
Egy megtébolyult,halálszomjas lélek.

Nyugodt himnuszt zümmög dübörögve
A beton Titánok parázsló gyomra
Új ruhát ad neki,s beröpíti végül
A legszebb elefántcsonttoronyba

Büszkén tarja majd hátát a nagy híd,
A hűséges lépcső,ami lábát csókolgatja,
Úri precizitással nyeli le a vonat,
Hogy az álmatlanságát végleg otthagyhassa.

Az építész fia II.rész

Az építész fia II.rész

Vérvörös dühében zúzta szét a masinákat
A rajzok darvakként suhantak a lámpafény felé
"Hol vagy most?"mormolta remegve
Az Ősi Törvényhozók nagy lábai elé

Könnyezte azt,kit sosem nemzett
Bolyongó tudata megfáradva hajlongott
"Hol vagy most?" kacagta az utcakő.
S hamis mámorral festett ki barlangot,

Hiába szívta vajon magába
A karcinogén esszenciát nap nap után?
Mit alkotott,úgy is összedől majd,
S szégyenlős hírvivő sem szól róla talán...

Talán...de ez a "talán" is elég.
Hogy legyen egy "miért",mire fénye ébredhet.
"a fiú majd leborul egyszer önmaga előtt is,
S kacagása nem ad több helyt a kételynek..."

Az építész fia I.rész/Városkép-átalakítás

Az építész fia I.rész

A napsugár ólomként hullott mellkasára
Végleg belezsibbadt a tehetetlenségbe.
Csontjaiban új korok hangjait érezte.
Nem várt már többé semmilyen segítségre.

Nem is volt rá szüksége többet.
Még mindig a tetőn áll és álmokat röptet.


Városkép-átalakítás

Fogcsikorgató verítékből épült házfalak
Egy fuvallat hatására magukba omlanak,
Kiáltások fulladnak meg a mélyülő járdában,
Nincs többé hitük a jószívű sárkányban.