A krónikás ember kötelességei I.rész

A krónikás ember kötelességei I.rész

Mert miért is író az író?
Kimászik a láng-kaszabolta autóroncs alól,
És nevet.
Rágyújt egy újabb cigarettára,
Mint egy haldokló kátrány-sárkány,
Ad titkos füstjeleket.
Az éjszaka csapkodja rojtos kabátját,
A halovány lámpafénynél öt évet öregedett.
Nagyot sóhajt az írógép fölött és
Életre kelti minden történetedet.

Új Terror

Őzlábakon szalad a gát mögött,
A tajték habzó ebei nyomában,
Vadul csahol a zubogó falka,
A fák kapitulálnak, szépen, sorjában.

Hamueső takarta be üstökét,
Egy elfeketült világ emléke,
Lábai alatt a Régi Birodalom
Teste, lelke, szíve porrá égve.

Csónak

Egy csónakból írok levelet a világnak,
Palackom bólogat a hullámok zöld hátán,
Sirályok sírják tele a sós hajnalt,
S riadnak meg a strandszemét láttán.
Én nem mondom meg neked, merre menj
Hiába rázod folyton a vállamat,
De ahogy a parton állsz, látom az arcodon,
Hogy hosszú utak képe örökre ráragadt.

A thorough study on the vicious effects of a particular Carpathian lifestyle on the human mind.

A thorough study on the vicious effects of a particular Carpathian lifestyle on the human mind.

Post-socialist fairy tales
Crumble before your feet,
But petty, sour delusions
Are all that you need.

Just wait until one day,
A raging river floods your heart,
All the bitter agony,
Will tear your body apart

Let the Lord be praised,
Put thy neighbour's head on a stake,
Burn their heathen bones,
Drown their daughters in the lake.

Show no remorse, for they are just "others."

Nature vs. Icarus, 1:0

Nature vs. Icarus, 1:0

As despair comes back to life,
And you're afraid to turn off the lights,
In the nights when you roll in bed,
Towards a future already dead,

There's something, never lets you forget...

That how we flew on wax wings,
How we jumped into the fire,
Chasing our wildest dreams,
And all the things we desired.
'These are not the streets I'm used to,
Not the city my soul's fused with,
The squares are Halls of Mirrors,
And I can't find the exit."

There's something, never lets you forget...

About astonishing secret Empires,
Built from wet ocean sand,
The laughter in bombed playgrounds,
Of the green marble statue stands,
On the edge of your beloved world,
And on the middle of my hated one,
I just hope these endless clouds
Will never block out our Sun.

We are all astronauts

We are all astronauts

One of these days I'll grab Fear by the throat,
But before I snap it's neck, first I'll make it choke
On the promises it made while I tried to comprehend,
The source of my aches and when they'll finally end.

"So cover your tracks..."said the lady in the coat,
"There's no perfect crime, when love is involved.
Here, take this shovel, reach down to the very earth,
And make a bed for the failure , which satisfied your thirst"

Sometimes I still wonder

Sometimes I still wonder, if we're alive or just Ghosts,
Wearing the sorry sheets of our soul's ruined echoes
Or we just float aimlessly in freezing outer space,
In an everlasting romance with our beautiful mistakes.

A pelikán fejetlensége

A pelikán fejetlensége

Süllyedő hajónkon új a kapitány!
A Kánaán a nyakunkon,
de még fejetlen a pelikán.

Gyors dekapituláció,
Minimális fájdalom,
Morfium-hangú sterilitás,
Kárvallott szánalom.
Csöpögő csapok csillognak,
Hol a kezeidről mosod,
az aznapi szégyenfoltokat,
de ne aggódj, megszokod.
A szokásos kemény kéz
majd hátba vereget,
s cigarettára gyújt...
"Mehetek veletek?
Úgy szeretném egyszer
a nyár kacagását,
elfáradt, bölcs szemek
tiszta suttogását."
Nincs más dolgod,
csak örökké várni...
A nap majd megszárít
és nem fognak sajnálni.
Nem fog érdekelni a
fejetlenség többé
és nem fogsz esdekelni
a kőpadlón örökké.

Kényelmetlen

Kényelmetlen

Ha a terhed kényelmetlen,
csak megrántom a vállamat,
s kifogásaid söpri el e hanyag
mozdulat,
ha ketrecemet rázom,
az áram majd visszaráz,
szerinted borban, sörben
majd Jézusra rátalálsz?
Elhagyta ő rég a Földet,
Porzott lába nyoma,
gorombák voltunk vele,
hát nincs többé hova
mutogatnunk, ha az újak
megkérdezik:
"Hát Buda meg merre van?"
Mert a sok Toldi éhezik.

Kőszeg Szindróma

Kőszeg Szindróma

A várrom úgy terül rám mint a baka,
Ki a tisztet védi a gránát elől,
aztán elakad a szava,
És robban a fehér búra felé
százezer szárnyon a tudat
hogy ha lábad kopog az ősi, bús köveken
félrenézned soha nem szabad

A festőnő haját rigófütty borzolta,
mikor az erkélyről lenézett,
s közben szigorúbbik énje magát korholta,
Mert aznap beleszeretett a zsibbasztó zsibongásba.
A vihar illata a vásznára felszaladt,
s mikor látott szaladni az ősi, bús köveken,
lépteim hangja a művén rajt maradt.

Ha eltévednél, remélem megteszed,
hogy topogva rákiáltasz az ódon falakra,
Lelked hasonmását féláron megveszed
A sejtelmes, örök visszhangok ajándékboltjában.
majd ha elromlik minden, szemedből könny fakad,
üzenetet írok az ősi, bús kövekre,
és a keleti szél a vár alatt Téged is elragad.

S.K.O.

S.K.O.

Akad-e még méltóság az Árnyak Világában,
vagy ez sem más mint kicsinyes, öntelt képzelgés?
Van-e még elég idő lélegzetet számlálni,
vagy már gyémántkoporsóban bomlik a létezés?
Rossz kérdéseket teszek fel nap mint nap és ezért
köhögnek hideget fújva a kétszínű válaszok,
Egy kolibritoporzékolásnyi hely sincs már idekint,
hol a merengés oltárán nap mint nap áldozok.
Keserű apátia karmolja a mellkasom újra,
s én a nyakába harapok, a folyó átfolyik rajtunk,
egymást csókolva, tarkónkon pisztollyal,
a másikat célozva a Pokol felé tartunk.
És csak nem áll meg a gondolatkerék,
kötelességtudóan kattog éjjelente,
rajta hahotázik a kövér reménytelenség,
rózsát dob a lépcsőmre és elfut fejvesztve.

Talán a levegőben van valami?
Vagy a kortyolt friss vízben?
Átok ül rajtunk, vagy ez csak a Sikolyok Gyönyörű Országa?

Dobozok közt

Dobozok közt

Hány lehetőséget, esélyt adsz magadnak?
Hisz megöleted magad a Holddal, ha hagynak...
Harcolnék Veled vállt vállnak vetve
De ha lenne gerincünk, sokkal könnyebb lenne.
Rózsatövisek tépnek el minden kötélideget,
És imádkozol, hogy meghagyják a hited,
A folyó élesre kovácsolta ezeket a köveket,
S te köztük fekszel, a süket éjjeltől követeled,
Amitől jogosan fosztott meg ezer lélegzet.
Elsúgtam a lidérceim nevét, bár sose kérdezted.
Kosárba pakoltam az emlékeimet és meggyújtottam,
Ezer láng csókolgatta, amit pszichém rejtett zugaiba raktam.
Sosem látod már őket és ez a nyugalom pokrócát borítja,
Haragtól lázas lelkem arcára, s míg a trombita hívja,
Nem fecsérel időt rád, a kedvenc ígéreteidre,
Mert nincs a te lelkiismereted sem keresztre feszítve.

Alakot öltés I.

Alakot öltés I.

Lebegj fölöttem, legyél tetőm a viharban,
Suhogj, kiáltsd hogy "van még kecsesség"
Legyél hű házőrző, nyáj-vigyázó komondor,
Vagy éhség-faló, csinos kis édesség.
Márciusi szoknyalebbentő fuvallat,
Tragikomikus hős arcán könnyű kacagás,
Sírokon reszkető karcsú mécsesláng,
Aranyat szikrázó búzamező, ha jő az aratás.

Vér és kenyér

Vér és kenyér

És lásd, szolgaéleted üvegcserepeiben hemperegve,
Véres lepedők integetnek a szürke habok felé,
A malomkerék lassan forog és egy szép napon majd megáll,
S Nem lesz többé a kéz, mi kenyeret tesz családod elé.
"A Ma Birodalmai a Holnap Hamvai"-üvöltötte Mr.C.Hannah
Sápatag arcú, unottan bólogató fejekbe,
A Csend és a Tagadás néma szobrai csak álltak,
Befelé néző szemük üresen dülledve.

Oh, Dear Zooey, my love for you is everlasting.\*-*/

Lefestettelek álmomban

Lefestettelek álmomban

A teremtés koronái közt a legfényesebb voltál,
Ablakokon kikönyökölve takartad be pilláiddal
Kicsiny szülőfalud kétes valóságait.
Feketerigó voltam, aztán fésű a hajadban,
Mérnöki pontossággal újraalkottalak,
Hogy kozmikus fájdalmad szegje szárnyait.

Nem űzött velünk vad játékot természetünk,
Ezúttal a lidérceink békén hagytak minket,
A valóság hideg, rozsdás vastüskéi
Nem vájtak stigmákat a hófehér selyembe,
Melybe takarózol viharvert háztetőd alatt,
Mely tested s lelked a szúrásoktól védi.

Azt hittem remegve a padlón koppan majd ecsetem,
És saját kézzel szaggatom szét a vásznat,
Minek a cafatjai fecskékként kiáltanak majd kikeletet,
De helyette táncoltál a szigorú csillár alatt,
Minden kis árnyad vidáman fogócskázott,
Ezüst-kacagásod megállítani nem is lehetett.

Emlékszem hogy ugráltál fekete folyók fölött,
Fehér fényben sütkérező hidakon,
Éjjeli lepkék követték minden sóhajtásaid,
Beleszerettem a szabadságba minden kecses
Kézmozdulatodban és a finom beletörődésbe
A hangodban, mely napfényes falakról visszhangzik.

33

33

Take my very body,
As the withering smiles slip,
Into a deep well of unforgiveness,
With the evil deeds you did.

Korán jött hírnökök intelmei

Korán jött hírnökök intelmei

Zárd be tüdődbe kora tavaszi fuvallatok
vad szeretkezését, mert lassan már
a levegő is elfogy a galambok alól-
Csak iszonytató porfellegek nyújtogatják
szitkos nyelvüket tündér-arcod felé
s a vén utcazenész is hamiskásan dalol.

Ne hordd be nagy táblák sarát a házba,
beszélgessünk inkább zenéről, könyvekről,
míg forró teáscsészébe sóhajtod súlyos napjaid.
Figyeld velem a hattyúk esetlen lépteit
a befagyott tavon, roskatag fák alatt,
Hadd nyújtóztassa ki végre az árnyékunk a tagjait.

A reggelek kacér szőkeséggel bódítanak a hisztérikus éjjeli sötétség után.

A reggelek kacér szőkeséggel bódítanak a hisztérikus éjjeli sötétség után.

Kedves Sigmund!

Megnyúzták és kiteregették agyukat,
Testük halványan pislákol
Buszmegállókban, bódékban, üveg mögött,
Mindenki kiugrik lassan önmagából.

Sajnálom Sigmund, cserben hagyott
Az ID, s a kinti őrület ellen nem védekezett
Elmém ragacsos pókfonala,
Ez a káprázatosan szép, lágy levélerezet.

A világ fejét vesztette
És közel a szakadék
Senki nem figyeli már,
Merre tántorog épp.

The mansion.

The mansion

"I will haunt you" he whispered, as the knife
Flew through his lungs like a swarm of fireflies,
"Yes, in your very mind, my revenge will set foot
and believe me, my friend, it'll stay there fo'good."
And so, the treacherous soil took a colour of crimson
Like the curtains of the mansion burned down for a reason,
So the unborn(undead?) would turn back on their sins,
With perishing each chapter, salvation begins.

Behold the terrors.
So did the father,
the daughter, the cook, the gardener,
the pariahs, the kings,
and the restless wanderer.

They all saw the knife, driven by their hands,
Everybody stares, but no one understands...